Valamikor a tavaly télen elmentem Demykéhez vendégségbe és ő kitalálta, hogy süssünk muffint. Egy baracklekváros-diós receptet választott, ha jól emlékszem. Nagyon hamar ment a sütés, és még aznap el is fogyott mind a 12 darab :)
Én az a típusú nő vagyok aki nem feltétlenül ragaszkodik a túl sok sütéshez-fozéshez, mégis szereti az otthon készített finomságokat. Ehhez az alkathoz legjobban azok a receptek találnak amik az alapanyagok alapján ízletes ételt ígérnek, és rövid időn belül kivitelezhetőek. A muffin símán talál a képbe.
Lelkesen nekiláttam papír és tepsi után kutatni. Sajnos, mifelénk Erdélyben még nincs nagy hagyománya, úgyhogy volt mire vadászni egy pár napig. Szerencsére találtam tepsit is, papírt is.
Egy hétvégén meghívtam Roncit, hogy süssünk almás-diós muffint. Ez volt az első ami nálam készült :D És onnan aztán terjedt a muffin-láz, mint a futótűz. A legjobban azt szeretjük benne, hogy ez alatt az egy név alatt, hogy muffin, és az elkészítési módja alatt rengeteg variáció fut. Csak a mindmegette-n több száz recept van. Az alapreceptet szinte bármilyen alapanyaggal lehet kombinálni. Mostmár ott tartunk, hogy az egyetemen szünetekben esszük az otthon készített muffint, és megtárgyalunk mindenféle muffinnal kapcsolatos rejtélyt, egészen onnan, hogy hol lehet papírt kapni (...és jelentjük egymásnak, hogy a Carrefourban milyen olcsó és épp felvásároltuk az összeset) a sütögetés fortélyaiig.
Ezentúl a neten is megy majd a tapasztalatcsere, szóval akármerre kerülünk egyetem után, a muffin összetart majd minket! (Aztán hozzatok nekem ajándékba szép színes-mintás papírt, hogy ne kelljen annyit vadásszak...)
Üdv minden muffin-kedvelőnek, -bolondnak, -őrültnek, s aki nem tartozik az előbbi kategóriákba, az úgyis előbb-utóbb odakerül :)
