A sós muffin többek közt arra jó, hogy felváltsa a kenyeret, mint szendvics-alapanyagot, sörkorcsolyának is elmegy, de nassolni is jó, ha pont nem édességre fáj a fogam.

Tegnap két adag krumplis muffint sütöttem. Egy másik receptből indultam ki, csak még hozzátettem ezt-azt. Eredetileg csak egyet akartam készíteni hagymásan-tojásosan, de mivel nem jó ötlet reggelire behagymázi, gondoltam, igazán semmiség még egy adagot összedobni, ha már mindenféle muffinkészítő kellék elő van szedve.

A hagymamentes változat nagyjából követi az eredeti receptet, csak annyi a különbség, hogy nálam kb a liszt harmada teljes kiőrlésű, és szórtam a masszába borsot is a kellemes pikáns ízért.

A hagymás már egy kicsit komplikáltabb (de nem annyira, hogy meg kelljen ijedni tőle!): egy fej hagymát apróra vágtam és hozzákavartam a tört krumplihoz, ütöttem bele egy tojást és egy kevés szódabikarbónát is adtam hozzá. Úgy mint a másikat, ezt is megborsoztam.

Legközelebb szalonnakockákkal és egy kevés pirospaprikával szeretném kipróbálni. Ebben a fajta muffinban az a szép, hogy kemény a masszája, és nem kanalazva teszem a formába, hanem szaggatni kell. Így már alapból meg lehet egy kicsit formázni a mini-cipócskákat: lehet szép szabályosat készíteni, de a tépett fazon is nagyon jól néz ki megsülve, mert ott ahol picit véknyabb a tészta, jobban megpirul.

Ideális reggeli vagy tízórai: a reggeli időkrízisben semmi sem jobb, mint egy olyan étel ami már kész van, csak meg kell enni vagy be kell csomagolni, hogy aztán a suliban vagy munkahelyen elfogyasszuk. Szerintem nagyon finom a nálunk fogarasi túróként ismert dologgal, ami igaziból síma tejfölös túró, vagy kefírrel. Én ma este a vendégeinket kínáltam meg vele, és úgy látom, hogy nagy sikere volt.